Ami kimaradt

Sziasztok!

Hááát, amit látjátok, pár hét kimaradt. Konkrétan az az időszak, amit Kaliforniában és itthon töltöttem...

De van ám jó hírem is. Újabb kalandok elébe nézek hamarosan! Norvégiába megyek augusztus 6-án, és ha minden jól megy, ott is fogok maradni egy jó darabig. Új kedvencemnek, Csányi Sándornak üzenem, hogy "bocs, majd legközelebb talán"... :)

És hogy ne legyen keveredés, íme az új blog címem, ahova terveim szerint 2 nyelven fogok publikálni - aztán majd meglátjuk, mi lesz a nagy elhatározásból hehe.

http://rekainnorway.blogspot.com/

Szabad ezt az új címet feljegyezni, mert ezt nem fogom már folytatni... MInt korábban is, most is megköszönöm, ha reagáltok rá. Na pá...

Barbados-Miami-Los Angeles

Elérkezett hát a nagy pillanat. Réka összecsomagolt, kiporszívózta egykori lakhelyét és várta, hogy a taxi a reptérre vigye. Előtte persze még történtek bonyodalmak, nem is az OM lenne, ha nem így lenne. Maria és a gyerek hajnali 5-kor mentek a reptérre, és hát ugye illett felkelni elköszönni. Miután besuvasztottunk mindent a taxiba és elhajtottak, visszamentem pár órát még szunyókálni.

Az én taxim 12-kor jött, szerencsére a vámon minden rendben volt, így könnyedén kiengedtek a kikötőből. (tényleg Isteni közbeavatkozás, ugyanis nagyon rászállnak az emberre, ha hajóval jön, de repcsivel megy az országból...) A reptéren sikerült becsekkolnom mindkét bőröndöt (a túlsúgy ellenére is) és még volt időm utolsó barbadosi zsetonjaimat némi indiai kajára cserélni felszállás előtt. Még a levegőből tudtam egy pillantást vetni a hajóra, mielőtt a felhők közé értünk volna.

Az út sima volt, menet közben megnéztem a PS: I love you című remek filmet, mindenkinek ajánlom a figyelmébe! Az idő Miamiban langyos volt, a kora esti órához képest talán kissé hűvös, de nekem nem volt erre időm figyelni, siettem a bevándorlási hivatal kapujához. Persze, hogy 2x átirányítottak egy másik emberhez - de ennek inkább csak örültem, mert bíztam benne, hogy Isten a megfelelő emberhez vezet. Végre én kerültem sorra, mikor az őr odaszólt, hogy várjak, mert most jön a váltás. Hát jó, várok! Mögöttem egy pasi kissé idegesnek tűnt, közölte, hogy a gépe 15 perc múlva felszáll. Kanadai révén meglepődtem, hogy neki is át kell menni ezen a kapun, de amilyen rendes én vagyok, előrengedtem, amiért szerintem sokáig hálás lesz. Én meg azért, mert az őr, aki az én interjúmat csinálta, nem kérdezett semmit. Mutattam neki a meghívólevelet, erre bólintott, pecsételt és kiszólt, hogy "következő". Ennyi??? A múltkor akkora hűhót csaptak, most meg még annyit sem kérdezett a pasi, hogy meddig akarok itt maradni. Na mindegy! Hála Istennek, sikerült!

Volt még kb egy fél órám felszállásig, a váróból néztem a naplementét. Mit mondjak? Gyönyörű volt, ahogy az izzó vörös golyó lebukott a felszálló repülők mögött...

5 órával később pedig sikeresen landoltam Los Angelesben, Jan a reptéren várt, a csomagjaim is rendben megérkeztek, szóval teljes az öröm. Réka megérkezett Amerikába!

Az a Barbadosi Éjszaka...

Na igen... az utolsó hajóút, az utolsó kikötő, az utolsó éjszaka a Logos 2 fedélzetén... Nem mondom, a szívem kissé nehéz, ahogy arra gondolok, hamarosan elhagyom a hajót és mindent, ami vele jött.

De még utoljára egyszer élvezzük ki az estét!


Két barátom a hajóról összeházasodott, de a lagzira eddig nem került sor, mert mindannyian dolgoztunk ezerrel. Szerencsére Barbadoson volt 2 napunk, mikor a hajó zárva volt, így nekem sikerült becsomagolnom (hurrá hurrá!!!!), a többiek meg összedobták a bulit. Volt nagy vacsora, mindenki kiöltözött, torta meg köszöntők... ahogy lenni szokott. Az evés-ivás után félretoltuk az asztalokat és elkezdődött a tánc - Ceilidh, magyarul a híres skót tánc. Mindenki össze-vissza ugrál, és közben remekül szórakozik. :) Néhányan a táncolás végén összeálltunk egy kép erejéig.

A parti 11 után ért véget, de jópáran nem akartunk még aludni menni. Ekkor jött a "remek" ötlet, hogy menjük le a partra és ugorjunk a vízbe, csak úgy, ruhástól. A képek nagy részét cenzúrázni kellett, de azért remélem, átjön, hogy menniyre jól szórakoztunk! A kikötő a hátunk mögött található, gondolkoztunk rajta, hogy ússzunk-é haza, de valószínűleg csak nagyobb bajba keveredtünk volna, így hajnali 2 magasságában sósan, vizesen, fázósan hazaballagtunk. (balra: pózolás még szárazon, hirtelen hajhátracsapás, hogy repüljenek a vízcseppek, mindenki a vízben)

Ez már mindennek a teteje!!!!

A hajón nincs internet, viszont van egy kis szálló a közelben, ahol van vezetéknélküli internet kapcsolat és megengedték, hogy használjuk. Nem csak ezt, hanem még az emeleti uszodát is! Igazán aranyos tőlük!!!

Szóval most innen írok nektek. Mögöttem pedig a tenger látható. Tudom, tudom, húzzak el melegebb éghajlatokra... :)

Vacsora a parton

Romantikusan hangzik, ugye? A főnökség kitalálta, hogy egy vacsorával szúrják ki a szemünket.... óh, miket beszélek.... szóval egy vacsorával köszönik meg az eddigi kemény munkánkat, így néhány napja este egy kellemes tengerparti vendéglő felé autóztunk. Öltözzünk fel elegánsan - adták ki az ukászt, de mikor odaértünk, a főnökünk éppen strandgatyában kommandózott ki a habok közül, és csak úgy, csöpögősen meg minden lehuppant mellénk. Na, ennyit az eleganciáról. :)

Nem vagyok nagy hal párti, de úgy gondoltam, a nap fogása mégis csak jobban passzol a helyhez, mint egy snassz csirkecomb. Nagy bártan tehát bevállaltam egy nagy tál filézett delfint fokhagymásan! :) Na nyugi, nem kell kiakadni, nem delfin húst ettem, hanem egy olyan halat, aminek a feje egy delfinhez hasonlít, innen a ném. Mahi-Mahinak is hívják, de az nektek semmit sem mondana...

A nap épp lemenőben volt és hát muszáj volt egy naplementés-tengerpartos-Réka felöltözős képet csinálnom. :) Aztán vacsi után elmentünk sétálni a parton. Kár, hogy nem volt fürdőruhánk... Ekkor jött a nagy ötlet. Ugye sejtitek? Naná, minek a fürdőruha, ha elegánsan is be lehet ugrani? Csak hát ugye egyedül nem csinál hülyét magából az ember, ehhez kelle egy bűntárs is. Még szerencse, hogy Criss (dél-afrikai) a közelben volt. Nagy bátran megfogtuk egymás kezét (nehogy nyuszi módra kihátráljon a másik) és belerohantunk az éjszakába!

Íme:

Criss és én a vízből kiabáltunk ki a többieknek, hogy "gyáva nyuszik", közben azon gondolkoztunk, jó, jó, hogy most úszunk, de hogy jövünk majd ki? A vendéglőbe mégsem mehetünk be cuppogósan. Ekkor jöt kapóra, hogy Mark, a főnökünk ezt már eljátszotta elöttünk, és nagy kegyesen kölcsönadta a törülközőjét! Én hamar megszáradtam, a poén kedvéért meg nagyon megérte!

Nem tűntem el, csak...

Sziasztok!

Végre június van! Gondolom, örültök a melegnek, napsütésnek, amiből nekünk itt bőven kijutott eddig is hehe..

Igen, tudom, egy ideje nem jelentkeztem, ennek több oka volt / van...

Időrendben a következő történt, csak dióhéjban:

-úgy volt, hogy elhajózunk Antigua szigetéről, ezért az utolsó előtti napon elmentünk a beachre. Majd ha lesz időm, bepótolom, mert igazán király volt. Egy első osztályú magán szigetre mentünk egy kis hajóval, ahova csak vendégek mehetnek - a vendéglistán pedig előttem Paul McCartney, Madonna és Will Smith volt, utánunk pedig Robert De Niro és Celine Dion. Sajnos éppen senki híres nem tartózkodott a szigeten, mikor mi ott voltunk, talán ezért is sikerült ott töltenünk egy tökéletes napot. (a főszakács hívott meg minket, miután a hajón beszélgettünk vele.)

- az utolsó nap este a vezetőség elment vacsorázni, aminek a végén a főgépészünk, Dave megjegyezte, hogy milyen gyönyörű hajónk van! Néhány órával később a szobájában felesége mellett szúrni kezdett a szíve és néhány percen belül elhúnyt! Dave közel 40 éve szolgált velünk és valóban ő volt a hajó lelke. Mindenki szerette, ezért a hiányát még nagyon sokáig érezni fogjuk. (ez természetesen azt jelentette, hogy nem tudunk elhajózni másnap, papírmunka- hegyek, új főgépészre-várás, bizonytalanság...)

- a hajóút St Lucia szigetére rövid volt, eseménytelen. Viszont a gondok azonnal elkezdődtek, amint odaértünk. Ami ebből titeket is érint, az az, hogy a hajón ninc sinternet kapcsolat. Vagyis ez az oka annak, hogy teljesen eltűntem. Még szerencse, hogy 5 perc sétára a hajótól van egy szálloda, ahol van wireless internet kapcsolat, most is éppen innen írok.

Szóval zajlik az élet. Ja, a legfontosabbat nem is mondtam. Azért csak most jelentkezem, mert az utóbbi napokat repjegy kereséssel töltöttem. Végre megvan a jegyem: Június 11-én repülök Barbadosról! A dolog szépséghibája, hogy holnap mégsem hajózunk innen oda, ahogy a tervben volt... Szóval lehet drukkolni, hogy időben odaérjek, hogy még időben el tudjam hagyni az országot... :)

Nem unatkozom!

Hírességek házatáján Antigua szigetén

FIGYELMEZTETÉS! CSAK ERŐS IDEGZETŰEKNEK! KOMOLYAN MONDOM!
HA NEM VAGY IGAZ BARÁT, INKÁBB NE NÉZD MEG,
MERT UTÁNA NAGYON FOGSZ UTÁLNI!

Szombaton szabad voltam. Maria pár napja megismerkedett egy francia szakáccsal, aki meghívta egy privát szigetre, ő meg elhívott engem is. Mikor odaértünk, Philip egy elektromos autóval jött értünk, körbeautóztunk a kis szigeten, és egyik ámulatból estünk a másikba. Az egész sziget valakinek a tulajdonában van, és igen tetszetős kis házikókat húzott fel rajta, természetesen mindegyiket egy zárt tengerparti részen. A házak bérelhetőek. Laza 25 ezer dollárért akár már egy éjszakát el is lehet itt tölteni...

Megkérdeztem, mégis kik szokták kibérelni a házakat? Most éppen Madonna, Paul McCartney, Will Smith, jövő héten Robert de Niro, Celine Dion, a Google nagyfőnöke... OK, meg vagyok győzve! Kérek engedélyt az államat a homokban megkeresni.
Mondjuk meg tudom érteni, miért jönnek ide, fotósok nem jöhetnek a szigetre, a személyzet diszkrét, a kiszolgálás tökéletes, apart gyönyörű - mint például ezen a képen.

Mariával és a gyerekekkel elmentünk felfedezni a szigetünket, egy hosszú földnyelven apálykor egész messze el lehet sétálni. Útközben pedig érdekes dolgokra bukkan az ember, mint pl erre a tengericsillagra.

A víz zöldes, az ég tiszta, a homok fehér, a pálmafák zöldek, rajta a kókuszdió sárga, sehol senki a parton rajtunk kívül... Nehéz az élet... :) Na jó, nem fárasztalak titeket tovább, íme még néhány kép:
Ja, amúgy ez egy pelikán a képen, bár olyan gyorsak voltak, hogy nem nagyon sikerült jó képet csinálnom róluk.

Ami viszont még ennél is jobb volt, azok a cápák. Kb 40-50 centi hosszú gyerek cápák úszkáltak körülöttünk, és szerencsére ők jobban féltek tőlünk, mint mi tőlük, ezért néha közént tévedtek, de azonnal el is húztak onnan. Nagy bátran vittem a fényképezőmet, hogy lefotózom őket, de mindig gyorsabbak voltak nálam, így csak a partot tudtam lefotózni nektek...

És hogy a nap tökéletes legyen, belehuppantam egy függőágyba egy kis délutáni szunyókálásra. Remélem, látszik a képen az 5 csillag - csak nektek bányásztam ki őket a vízből. Most legalább meggyőződhettetek róla, hogy ez egy 5 csillagos hely. :)

A naplementét egy vízágyból néztem végig - na nem olyan ágy, amiben víz van, hanem olyan víz, amiben egy ágy van. :)