Az én taxim 12-kor jött, szerencsére a vámon minden rendben volt, így könnyedén kiengedtek a kikötőből. (tényleg Isteni közbeavatkozás, ugyanis nagyon rászállnak az emberre, ha hajóval jön, de repcsivel megy az országból...) A reptéren sikerült becsekkolnom mindkét bőröndöt (a túlsúgy ellenére is) és még volt időm utolsó barbadosi zsetonjaimat némi indiai kajára cserélni felszállás előtt. Még a levegőből tudtam egy pillantást vetni a hajóra, mielőtt a felhők közé értünk volna.Az út sima volt, menet közben megnéztem a PS: I love you című remek filmet, mindenkinek ajánlom a figyelmébe! Az idő Miamiban langyos volt, a kora esti órához képest talán kissé hűvös, de nekem nem volt erre időm figyelni, siettem a bevándorlási hivatal kapujához. Persze, hogy 2x átirányítottak egy másik emberhez - de ennek inkább csak örültem, mert bíztam benne, hogy Isten a megfelelő emberhez vezet. Végre én kerültem sorra, mikor az őr odaszólt, hogy várjak, mert most jön a váltás. Hát jó, várok! Mögöttem egy pasi kissé idegesnek tűnt, közölte, hogy a gépe 15 perc múlva felszáll. Kanadai révén meglepődtem, hogy neki is át kell menni ezen a kapun, de amilyen rendes én vagyok, előrengedtem, amiért szerintem sokáig hálás lesz. Én meg azért, mert az őr, aki az én interjúmat csinálta, nem kérdezett semmit. Mutattam neki a meghívólevelet, erre bólintott, pecsételt és kiszólt, hogy "következő". Ennyi??? A múltkor akkora hűhót csaptak, most meg még annyit sem kérdezett a pasi, hogy meddig akarok itt maradni. Na mindegy! Hála Istennek, sikerült!
Volt még kb egy fél órám felszállásig, a váróból néztem a naplementét. Mit mondjak? Gyönyörű volt, ahogy az izzó vörös golyó lebukott a felszálló repülők mögött...5 órával később pedig sikeresen landoltam Los Angelesben, Jan a reptéren várt, a csomagjaim is rendben megérkeztek, szóval teljes az öröm. Réka megérkezett Amerikába!
Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen