Felesni a vízesésen

Életembe láttam már 1-2 szép vízesést, kicst is, nagyot is. Voltam Ázsiában több helyen is, ahol lehet fürdeni a vízesés alatti tóban, meg néha felsőbb szinteken is. de olyat még sehol nem láttam, ahol végig fel lehet mászni a köveken keresztül! Ez pedig egy ilyen hely! A hely neve Dunn River Falls és Montego Baytől kb 2 órás autóútra van. Nagyon klassz hely! A bejáratnál kibuliztuk, hogy helyi belépődíjat fizethessünk, ne pedig a turista árat. (300 JMD 700 helyett - 70JMD kb 1 USD). A vízseés mentén a fák között komótosan le lehet sétálni egészen a tengerig. Majd onnan felnéz az ember, nagy levegőt vesz, és a hideg zuhany alá áll. Onnantól már csak a kalandvágyon múlik a dolog.A "behidegítés" fázisa. Ez a vízesés alja, az édesvíz
itt ömlik a tengerbe. Innen indul a kaland felfelé...


Ha a vezetett túrát választja az ember, az egyrészt unalmas, másrészt lassú, harmadrészt sokan vannak rajta. Egymás kezét fogva centinként araszolnak felfelé, ráadásul nem is az izgalmas részeken másznak, hanem a biztonságos széleken. Mi egy darabig néztük őket, majd 2 csoport közé beugorva nekivágtunk a csúszós köveknek és az erős sodrásnak. Most komolyan, ebben mi a pláne? Inkább így csináltuk:
Az első "emelet" megvolt, így kicsit merültünk a mélyebb részen.
A második szakasz kissé húzósabb volt, a sodrás annyira erős volt, hogy néha komolyan végiggondoltam, miért is csinálom ezt egyáltalán. Aztán lenéztünk, és a látvány meggyőzött.
Ismét egy kis mászás következett a pihenő után, majd egy gyönyörű látvány a hátunk mögött.

Ide most mit írjak? Még másztunk tovább, néhol pihenőket iktattunk be. 2,5 órán át másztunk. Király volt!

Piknik éjfélkor a kémények között

Na jó, nem sűrűn csinálunk ilyet, az biztos! Jan, egy amcsi barátunknak haza kellett mennie, és meg akartuk lepni az egyik utolsó estéjén. Azt hiszem, sikerült! Collette (magas szőke német lány), Jan (szőke amcsi nő) és én (nem szőke!, nem amcsi) sok időt töltöttünk együtt, és számtalan élmény köt össze. Egyik ezek közül a kalózok. Mindhárman birtokolunk egy kalózos pólót ("a verés addig fog folytatódni, amíg nem javul a morál"), és természetes volt, hogy ebben a szellemben szervezzük a bulit.

Helyszín: a hajó teteje, a két kémény között / alatt / mögött.
Időpont: éjjel, mikor már hűvösebb van, a könyvesbolt bezárt
Megjelenés: kosztümben
Étel: piknik jellegű junk food
Bónusz: telihold volt és a szúnyogok nem kaptak meghívót
Eredmény: lásd alább...
Szeretek ugrálós képeket csinálni, már biztos észrevettétek... Nos, ezúttal a hajó legeslegtetejére másztunk fel, és ott ugrottam. A háttérben a kis fénypontok a házak a hegyen. Még szerencse, hogy a magyar annyira kódolt nyelv, hogy esélytelen bárki más számára, hogy megértse, ezért nem bukhatok le. :)

Hát nem angyali a kép? 5 csirke "holdozik" éjfélkor a hajó tetején... (balról Collette, Maria, Jan, Réka és Tess)

Segítség, a hajó megszállás alatt

Jamaikáról tudtuk előre, hogy húzós lesz, de azért erre nem számítottunk...

Úgy tűnik, hogy a hajón nekem van a legnagyobb és (bátran merem állítani, hogy a leghűvösebb) irodám, ami a kinti 40 fokhoz képest igen kedvező. Eredmény: folyton van valaki az irodámban. Néhány napja azonban nemvárt üzenet jött a hangosbemondón keresztül. Johannes, egy német srác kétségbeesett hangon szólt, hogy "bárki, aki szabad néhány percre, azonnal jöjjön a konferenciaterembe!" Mivel éppen ráértem, felmentem. Bent már gyülekeztek a gyerekek, kb 400-an voltak. Mind egyenruhában iskolánként, évfolyamonként különböző színekben. Ha nem lett volna teljesen váratlan az egész, még mosolyogtam is volna a dolgon, de így csak átkapcsoltunk "csak legyünk túl rajta" módba és gyorsan nekiláttunk, hogy összeállítsunk egy rövid programot.

A műsor után a gyerekek kezdtek kiszállingózni a teremből, mi meg rohantunk a konyhába egy kis jégért. A pihenő azonban nem sokáig tartott, mert újabb váratlan csoportok jelentek meg, és hamarosan ismét a színpadon kellett bizonyítanunk, hogy a rugalmasság a második természetünk. Johannes-nek volt egy nagyon jó beszólása, a színpadról közölte a tanárokkal, hogy mi csak a gyerekeknek csinálunk programot, a tanároknak nem. Történt uguyanis, hogy az első alkalommal kint álltunk mindannyian a zászlónkkal, hogy a gyerekek találják ki, honnan jöttünk. Ők persze nem tudták, mire a tanárok kezdtek bekiabálni... badarságokat. :) A legjobb az volt, mikor egy kis gyerek bekiabált, hogy én Kínából jöttem.... No comments!

Eddig semmi

Mióta itt vagyunk, még nem sikerült körülnéznem a városban. Ma volt például a szabadnapom, de 2 40 láb hosszú konténernyi könyvet kellett a hajóra feltölteni, és mindenkire szükség volt. Na, ennyit a pihiről. Arról nem is beszélve, hogy a nyakamon van egy belső audit, amiért most kivételesen hálás vagyok, hiszen a pasi csak azért van itt, hogy felkészítsen a külső auditra, ami jövő héten lesz...

A kép a hivatalos megnyitó előtt készült. A biztonság kedvéért (szó szerint) mellém tették a másodtisztet, aki mellesleg a security officer, vagyis találó volt. Az már csak zárójeles megjegyzés, hogy a kép előtt kb 10 perccel még vasaltam az ő egyenruháját... :)

Ja mon, ez Jamaika!

Üdv Mindenkinek!

Megérkeztünk Jamaikába. Kingston lett volna a cél, de néhány hete egy másik hajónak sikerült olyan ügyesen megérkeznie a kikötőbe, hogy most nincs kikötő! Sajnos... Helyette van Montego Bay. Meg meleg. Meg tömeg. Meg szagok. Meg mind együtt...

Ma este lesz csak a hivatalos megnyitó, bár már péntek délután megérkeztünk. Ez persze azzal jár együtt, hogy holnap remélhetőleg az összes újságban, TV-ben benne leszünk, vagyis még sokkal többen fognak jönni a hajóra. Ami ugye nekünk jó! :)

Hello-viszlát Kajmán szigetek

Mindössze 3 és fél napot töltöttünk itt, ami gyakorlatilag végig munkával telt. Körülöttünk mindenfelé hatalmas luxushajók, de most kivételesen nem mellettünk, hiszen az egyetlen dokkban mi voltunk. A nagyhajók mind beljebb horgonyoznak, és kis hajókkal szállítják az utasokat a parta és vissza. De azért volt 1-2 szép bárka is körülöttünk. Például ez itt:

Szóval itt egy kép a hatalmasról, meg egy a picurról:


És amibe nem akarsz belelépni...

Na csóközön! Irány Jamaika! Juhé!

A Logos elhajózott.....nélkülem!

Este fél hat volt, én és még néhányan egy csendes kávézóból néztük, amint a hajónk lassan távolodni kezd a kikötőből...

De aggodalomra semmi ok, tudtuk, hogy előbb-utóbb értünk jön valaki. Arról volt ugyanis szó, hogy éjszakára ki kellett mennünk horgonyozni, hogy egy teherhajó bejöhessen, ugyanis csak egy dokkjuk van. És mivel egy hölgy éppen aznap érkezett a hajóra, a kapitány mondta, hogy este 9 körül egy mentőcsónakkal kijönnek érte a partra, mi meg kaptunk az alkalmon.

Ezt nem hiszem el! A belváros közepén egy csirke rohant át az utcán. Mire előkaptam a fényképezőmet, már átért a túloldalra. Azt hiszem, elég stílszerű helyen sikerült lencsevégre kapnom. :) A KFC előtt!!! (most már legalább tudom, honnan menekült szegény állat)

Ez egy gyönyörű sokvitorlás luxushajó, ami évente egyszer jön erre, és pont sikerült lefotóznom, amint elúszott a lebukó napba...

Vacsorára egy helyi vendéglőbe mentünk be. Én görög salátát ettem a Kajmán szigeteken, amit egy amcsi vendéglőben francia tulajdonossal az élen filippinók szolgáltak fel. A képen balról Jan (USA), Collette (UK), Maria (holland), a lánya (norvég), én és Sharon (Kanada). Nemzetköziek vagyunk, vagy mi?

A háttérben a kis fényes pont a Logos, amint csendesen horgonyoz a kikötőtől távol.

Este kilenckor már izgatottan vártuk, hogy a csónak megérkezzen. A srácok persze a csónakban legalább annyira élvezték, mint mi. Collette és én szélesen mosolyogtunk egész éjjel! Íme a Logos2 éjjeli kivilágításban. Szerintem igen szép hajó! A kapitány személyesen mászott le a feljáró aljára, hogy segítsen nekünk a csónakból kikecmeregni. Igazán szép volt tőle!

Kőhajításnyira Kubától

Sziasztok!

A hajóút a Bahamákról igen kellemesen alakult. Első este mindenki felöltözött a legelegánsabb ruhájába és megünnepeltük a főnökünk 40. házassági évfordulóját! Nem csak 40 év együtt, hanem több mint 40 év az OM-mel! Na, ez a nem semmi!!!

A második nap eseménytelenül telt, a harmadik nap viszont sűrű volt, egyik megbeszélésről másztam a másikra. Estefelé már kissé kókadt voltam, mikor azt vettem észre, hogy a hajó megállt és éppen engedik le az egyik mentőcsónakot. Gyakorlat - gondoltam, de azért kihoztam a kamerámat, hogy lefilmezzem. Azt csak később vettem észre, hogy nem csak crew ül a csónakban, hanem 1-2 staff is. (crew - a legénység tagja, képzett hajós (én is ide tartozom!), staff - csak személyzet). És akkor hirtelen hallottunk egy csobbanást! Meg még egyet! Mire észbekaptam, már rohantam is a szobámba, hogy felvegyem a fürdőruhámat! Nem minden nap van rá lehetőségünk, hogy a fedélzetről csobbanjunk.

Az csak a bónusz az egészben, hogy mentőmellény nélkül mehettünk, ráadásul a parancsnoki hídról! Az pedig testvérek között is 10-12 méterre van a víz felett!!!

Sajnos az ugrásomnak csak a végső stádiumát sikerült a hölgynek megörökíteni, akinek a kamerát a kezébe nyomtam. :( De hogy lássátok, miről is volt szó, itt van 1-2 kép másokról. Az úszkálás végén a mozgó kötéllétrán kellett felmászni. Hát, rendes izommunka, az biztos! A másik képen éppen Carolyn zuhan...

És hogy még extrémebbé tegyük a dolgot, az egész Kuba partjaitól nem messze történt! A változás szelét mi is éreztük! :) Miután kimásztunk a vízből, a kapitány közölte, hogy a radar szerint alattunk közel 4000 méternyi víz volt. OK, ez tényleg soknak tűnik, de most komolyan, ha belegondoltok, nem mindegy, hogy 4 vagy 4000??? Úgysem ér le a lábad egyik helyen sem! :)

Az alsó képen talán látszik, ha rákattitva kinagyítjátok, hogy én vagyok jobbról az első, és a srác jobbról a 4. Philip, akinek a kezében egy víz alatti kamera volt. Próbált felvételeket készíteni, de nem nagyon sikerültek... :( Végkövetkeztetés? MEG KELL ISMÉTELNÜNK AZ EGÉSZ DÉLUTÁNT! haha

Az utolsó napok a paradicsomban

Holnap ismét vitorlát bontunk, haha, jó vicc, csak egyszer látnám...

Lényeg, hogy holnap elhajózunk a Bahamákról, és ha minden jól megy, akkor 6-án érkezünk meg a következő országba: a Kajmán-szigetekre. Tudom, most nagyon utáltok. :)

De íme még néhány kép, mielőtt mennénk. Naplemente a hajókkal a háttérben és napfelkelte Atlantis-szal a háttérben.



A Bahamék ugye az egyik legfelkapottabb üdülőhely vagy célország a világon, és hát mellettünk naponta 5-6 hatalmas luxushajó parkolt, amelyekből 1000 számra tódultak ki a turisták nap mint nap. Számukra a Húsvét csak egy alkalom, hogy vakációzzanak egy rövidet, az eszükbe sem jut, hogy mit ünneplünk! A képen éppen 5 hajó tornyosul mellettünk, a Logos2 az a kis pici pont a jobb szélén.