Jamaikáról tudtuk előre, hogy húzós lesz, de azért erre nem számítottunk...
Úgy tűnik, hogy a hajón nekem van a legnagyobb és (bátran merem állítani, hogy a leghűvösebb) irodám, ami a kinti 40 fokhoz képest igen kedvező. Eredmény: folyton van valaki az irodámban. Néhány napja azonban nemvárt üzenet jött a hangosbemondón keresztül. Johannes, egy német srác kétségbeesett hangon szólt, hogy "bárki, aki szabad néhány percre, azonnal jöjjön a konferenciaterembe!" Mivel éppen ráértem, felmentem. Bent már gyülekeztek a gyerekek, kb 400-an voltak. Mind egyenruhában iskolánként, évfolyamonként különböző színekben. Ha nem lett volna teljesen váratlan az egész, még mosolyogtam is volna a dolgon, de így csak átkapcsoltunk "csak legyünk túl rajta" módba és gyorsan nekiláttunk, hogy összeállítsunk egy rövid programot.
A műsor után a gyerekek kezdtek kiszállingózni a teremből, mi meg rohantunk a konyhába egy kis jégért. A pihenő azonban nem sokáig tartott, mert újabb váratlan csoportok jelentek meg, és hamarosan ismét a színpadon kellett bizonyítanunk, hogy a rugalmasság a második természetünk. Johannes-nek volt egy nagyon jó beszólása, a színpadról közölte a tanárokkal, hogy mi csak a gyerekeknek csinálunk programot, a tanároknak nem. Történt uguyanis, hogy az első alkalommal kint álltunk mindannyian a zászlónkkal, hogy a gyerekek találják ki, honnan jöttünk. Ők persze nem tudták, mire a tanárok kezdtek bekiabálni... badarságokat. :) A legjobb az volt, mikor egy kis gyerek bekiabált, hogy én Kínából jöttem.... No comments!
Úgy tűnik, hogy a hajón nekem van a legnagyobb és (bátran merem állítani, hogy a leghűvösebb) irodám, ami a kinti 40 fokhoz képest igen kedvező. Eredmény: folyton van valaki az irodámban. Néhány napja azonban nemvárt üzenet jött a hangosbemondón keresztül. Johannes, egy német srác kétségbeesett hangon szólt, hogy "bárki, aki szabad néhány percre, azonnal jöjjön a konferenciaterembe!" Mivel éppen ráértem, felmentem. Bent már gyülekeztek a gyerekek, kb 400-an voltak. Mind egyenruhában iskolánként, évfolyamonként különböző színekben. Ha nem lett volna teljesen váratlan az egész, még mosolyogtam is volna a dolgon, de így csak átkapcsoltunk "csak legyünk túl rajta" módba és gyorsan nekiláttunk, hogy összeállítsunk egy rövid programot.
A műsor után a gyerekek kezdtek kiszállingózni a teremből, mi meg rohantunk a konyhába egy kis jégért. A pihenő azonban nem sokáig tartott, mert újabb váratlan csoportok jelentek meg, és hamarosan ismét a színpadon kellett bizonyítanunk, hogy a rugalmasság a második természetünk. Johannes-nek volt egy nagyon jó beszólása, a színpadról közölte a tanárokkal, hogy mi csak a gyerekeknek csinálunk programot, a tanároknak nem. Történt uguyanis, hogy az első alkalommal kint álltunk mindannyian a zászlónkkal, hogy a gyerekek találják ki, honnan jöttünk. Ők persze nem tudták, mire a tanárok kezdtek bekiabálni... badarságokat. :) A legjobb az volt, mikor egy kis gyerek bekiabált, hogy én Kínából jöttem.... No comments!
Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen