merülés cápákkal

Jáááááhúúúúúú!
Jelentem, túléltem! Még most is remegnek lábaim, de az adrenalin már kezd visszaállni a normális szintre.

KIRÁLY VOLT!!!!!!!!

Egy kishajóval kimentünk egy távolabbi kis szigethez, de kb 50 méterrel a parttól megálltunk. Angolul snorkeling a neve, magyarul ezt azt jelenti, amikor pipával meg búvárszemüveggel meg úszókkal a lábadon lebegsz fejjel lefelé a vizen és gyönyörködsz az alattad elterülő látványban.


Első lépésként ugye be kell ugrani a vízbe. Mászni is lehet, de akkor hol
marad a móka???











Három helyen merültünk, az elsőnél rengeteg hal meg vizi élőlény volt, sajna víz alatti kamerám nincs, úgyhogy el kell hinnetek, hogy szép volt! A fenti képen azt látjátok, amint a halak kiugrálnak a vízből, egymást gyilkolják a kajáért. A második helyszínen nem volt túl nagy élővilág, viszont több roncs is volt a fenéken, amit benőtt a "gaz", belakták a halak, szóval nagyon érdekes látvány volt. De az igazi a harmadik helyszín volt.
Rendesen bementünk, a víz elég sötétkék volt. Itt már nem lehetett csobbanni, hanem egyesével nagyon lassan, semmi hirtelen mozdulat, csak belecsúszni a vízbe a hajó hátulján. Egy kötél úszott a felszínen, azt kellett megmarkolnunk. Jó vicc, mintha az meg tudna menteni, ha netán valamelyik pindurka megéhezne... A trükk, hogy egy rozsdás ketrecben döglött halakat engednek le kb 3-4 méterrel a felszín alá, és a cápák odagyűlnek, te pedig felettük lebegve nézheted őket.
Aztán ha már mindenki kijött, akkor felhúzzák a ketrecet és elkezdődik az etetés. Nagyon durva!!!


Érdekes volt nézni, hogy a korábban békésen úszkáló cápák (16-ot számoltam meg, kb 2 méteresek lehettek) mennyire megváltoztak a vér szagára.

Natascha és én a kaland után remegő lábakkal mentünk vissza a hajóra. Némelyik cápa egy kicsit túl közel úszott hozzánk, és hát ugye az elején aláírtuk a nyilatkozatot, hogy ha bármi történik... de hála Istennek, nem történt semmi! Szép hetet nektek!

Paradise Island és Atlantis

Ha akarjátok látni, hogy élnek és nyaralnak a szuper gazdagok, akkor kukkantsátok meg a következő képeket! A hely neve: Paradicsom. Egy hatalmas luxus szálloda és az azt körülvevő komplexum van a szigeten, a neve Atlantis. Filmekben biztos láttátok már ezt a szállodát...
Először a jachtokat tekintjük meg, szép sorban állnak egymás mellett. Némelyiken még helikopter is van. Engem bosszantana, ha már egyszer lenne ennyi pénzem, hogy egy ilyen jachtot vegyek, és erre mellettem egy hasonló vagy egy még ennél is nagyobb parkolna... Na de mivel nincs ennyi pénzem, nem is zavar a dolog. :) Így a kaszinó sem volt kísértés számomra, de arra azért büszke vagyok, hogy tudtam képet csinálni a kaszinóban! :)Na de haladjunk tovább. A kaszinó a hotel aljában van, de innen további lépcső vezet még le a következő szintre, ami egy félig föld alatti étterem, melynek az egyik fala végig egy hatalmas akvárium, benne cápák, óriás ráják meg mindenféle hal. A belépő 25 dollár, de ha ügyesen lavírozol a pincérek között, akkor akár még ingyen is bejuthatsz... mint én!

Egy alagútban kell kommandózni, és tényleg olyan érzésed van, mintha te lennél a csapdában, és a halak a természetes közegükben. Ez itt például egy hatalmas rája, és nem, az üveg NEM torzít!

Szeretném figyelmetekbe ajánlani az új pólómat, természetesen kalózos. A felirat rajta: "a verés addig fog folytatódni a hajón, amíg nem javul a morál!" Szerintem frenetikus!
A szálloda körül rengeteg medence van, némelyikben lehet úszni, másokba ha beleesel, vacsora lesz belőled.


Van itt még kötélhíd is, amin jót ugráltunk, meg medence cápával, csak az "uszonyos" kép kedvéért. Sejthetitek, hogy én abban a medencében akartam úszni, de a többiek nem engedték...

Búcsúkép a végére: egy "kis" jacht. Hát, ennyi volt a túra mára, zárul Réka mókatára. De ha tetszett, ööööö, hogy is van tovább? na mindegy, szóval holnap megyek úszni a cápákkal, szóval feltétlenül gyertek vissza! Vagy jó képek lesznek, vagy ....... belőlem vacsora lett. :)

Még több Bahamák

Miután megérkezünk és felállítjuk a könyvesboltot, másnap rendszerint van egy hivatalos megnyitó, ahol rendszerint nagykövetek, hivatalos emberek, lelkipásztorok és a média képviselői is megjelennek. A képen éppen a riporter kérdéseire próbálok válaszolni egy indiai ruhában.

A város a turizmusra épült, ezért nem meglepő, ha a kalózmotívum dominál mindenütt. Egyik vasárnap a templomból hazafelé jövet álltam meg ezt a falat, és nem álhattam meg, hogy ne menjek oda "prédikálni" :)

A naplementék tényleg szépek. Vacsora után sétálni szoktunk a parton, itt éppen a szikláknak nekicsapódó hullámok elől menekülök. :)




A hatalmas luxushajók árnyékában szegény kis bárkánk eltűnik....
Felismeritek, hol ér véget a Logos és hol kezdődik a másik hajó?

Nassau, Bahama

Március 18-án este elhajóztunk Freeportból, és másnap reggel csodás napra ébredtünk. A tenger sima volt, az ég kék, sehol egy felhő... A révkalauz 9 körül jött a hajóra, mindig érdekes végignézni, ahogy a kis hajó egyre közelebb jön, majd párszor összeütközik a mi hajónkkal, majd végül megjelenik a pilot (révkaller). Miközben mindkét hajó mozog, neki fel kell másznia a kötéllétrán az összes holmijával együtt. Nem kis teljesítmény, az biztos!

Én fent voltam a parancsnoki hídon, ezúttal nem dolgoztam, hanem filmeztem. A távolban láttunk hatalmas hullámokat átcsapni egy keskeny sziget hullámtörői felett, de még ekkor sem fogott gyanút senki sem. A pilot hallgatott, csak néha dönnyögött egy-egy "5 fok délre" vagy valami hasonló parancsot a kormányos srácnak. A képen látszik a világítótorony meg (ha rákattintotok a képre, akkor látszik jobban) a bal oldalon éppen jön be egy luxushajó. Ott jöttünk be mi is. Na, a hullámok a torony feléig felcsaptak, de ez még maga nem lett volna baj. Mi pont oldalról kaptuk a nagy hullámokat, amik rendesen megbillegtették a hajót (kb 19 fokban mindkét irányba!). Íme az eredmény! Azt mondták a többiek, hogy a földrengés hasonló ehhez, én nem tudom. Személy szerint én nagyon élveztem a 3 nagy kilengést, aztán eszembe jutott az irodám. Hoppá! Nem volt kibiztosítva semmi sem. :( A hatalmas fém írósztalom a szoba másik oldalán a falnak dőlve állt, a számítógép a falra kenődve, a monitort csak a zsinórja tartotta vissza attól, hogy a földre essen, így lazán csak lógott a levegőben. A bögrém persze eltört, a víz benne szétfolyt az iratokon... grrrrrrrr. A konyhában az edények fele eltört, mivel semmi nem volt kikötve, ugyanis sima útra készültünk fel. Na most megtanultuk a leckét! Szerencsére minden működik!!!

Még élek ám!

Sziasztok!

Először is utólag is Kellemes Húsvéti Ünnepeket szeretnék kívánni mindenkinek! Remélem, jól teltek az ünnepek, volt sok locsoló meg pirostojás.

Én idén a Bahamákon húsvétoztam egy csapat idegennel. :) Na nem panaszkodom, nagyon is jól érzem itt magam!

Tudom, tudom, rég nem írtam. Ennek számtalan oka volt. Egyrészt ha hajózunk, nincs internet. Másrészt Freeportban, az első bahamai kikötőben napokig nem sikerült beköttetni a telefonvonalakat, és mikor végre lett kapcsolat, mindenki letöltött meg hivatalos ügyekre használta a netet. Arról nem is beszélve, hogy Freeport elég unalmas volt, távol a várostól, nem sok látogató jött a hajóra, úgyhogy esténként irogatás helyett elmentem biciklizni. A testmozgás jól jött, a friss levegő meg segített kiszellőztetni a fejemet.

Említésre méltó eset csupán egy szerdai nap volt; a szabadnapom. Reggel Jan (egy amcsi nő) és én elmentünk a bícsre. :) Autó hiányában a helyi buszt használtuk, ami kiszuperált kisteherautókat jelent. Csak ki kell állni az út szélére, és előbb-utóbb megáll valami. Menetrend mind olyan, nem létezik, útvonalak meg járatok sincsenek, a sofőr megkérdezi, hova akarsz menni, majd bólint (mintha felmérné, hogy útba esik-e vagy sem), majd közli, hogy 1 dollár és már indul is, én meg épp hogy csak fel tudtam szállni... A szigetet néhány éve a hurrikán telibe találta, és rengetegen elköltöztek Grand-Bahamáról a környező szigetekre. A szállodák mind a tengerpartra épültek, és magánosították a partot, viszont ha határozottan sétálsz, akkor bemehetsz gond nélkül. Na, mi besétáltunk a Hiltonba, majd ki a partra. Nem mondom, szép volt, bár valószínűleg zavart volna, ha mindezért fizetnem kellett volna.

Vettem 15 dollárért napozókrémet! 45-ös faktorút! :) De kivételesen jó lépés volt, ugyanis dél körül érkeztünk meg a partra, és úgy döntöttem, kifekszem napozni. Csodák csodájára NEM égtem le, pedig három órán át punnyadtam a napon, közben néztem gazdagékat. A főleg amcsi túristák a húsvéti szüneti vakációjukat töltötték itt, valószínűleg egy vagyont fizettek a hajóútért. Az egyik bolt előtt különösen sokan álltak, odamentem én is körülnézni. Hah! Kubai szivar bolt! (az USA-ban ez illegális, nálunk otthon meg drága) Itt viszont hosszú pultokon sorakoztak a jobbnál jobb szivarok, ráadásul tök olcsón! AMint látjátok, vettem párat, és a tengerparton a pálmafák alatt rágyújtottam. Mit is mondhatnék? Egy élmény volt!!!

A szivar-szünet után feltérképeztük a várost, gyakorlatilag a túristákra épül itt minden. A szomjúság ellen a legjobb ellenszer a kókusz-lé. Főleg, ha az eredeti "pohárban" szolgálják fel szívószállal. :)

Este még elmentünk a helyi színházba, igazi kiakpcsolódás volt a "megszokott" (haha) ütemből kissé kizökkenni, és 2 órán keresztül sírni a nevetéstől. Ami viszont meglepett, az az, hogy a kultúra úgy tűnik még mindig a fehérek kiváltsága. A színházban csak fehérek voltak, holott a sziget lakossága 95 százalékban fekete...

Megyünk tovább

Sziasztok!

Pár perc múlva felhúzzák a feljárót, vagyis hamarosan megint útra kelünk. A következő megálló Freeport, Bahamák. Ha túléljük a Bermuda háromszöget még egyszer, akkor 10-én délután remény szerint meg is érkezünk.





Addig is elköszönök.


A képekhez rövid magyarázat jár:
egyik este elmentünk egy helyi gyülekezetbe, ahol a fiataloknak tartottunk egy előadást a hajóról, meg játszottunk velük. A végén egy csoportképet csináltunk, a lányok meg én. :)

A másik képen egy MAGYAR srác van, Zsoltinak hívják és itt dolgozik a városban. Tök jó volt kicsit magyarul beszélgetni!