merülés cápákkal

Jáááááhúúúúúú!
Jelentem, túléltem! Még most is remegnek lábaim, de az adrenalin már kezd visszaállni a normális szintre.

KIRÁLY VOLT!!!!!!!!

Egy kishajóval kimentünk egy távolabbi kis szigethez, de kb 50 méterrel a parttól megálltunk. Angolul snorkeling a neve, magyarul ezt azt jelenti, amikor pipával meg búvárszemüveggel meg úszókkal a lábadon lebegsz fejjel lefelé a vizen és gyönyörködsz az alattad elterülő látványban.


Első lépésként ugye be kell ugrani a vízbe. Mászni is lehet, de akkor hol
marad a móka???











Három helyen merültünk, az elsőnél rengeteg hal meg vizi élőlény volt, sajna víz alatti kamerám nincs, úgyhogy el kell hinnetek, hogy szép volt! A fenti képen azt látjátok, amint a halak kiugrálnak a vízből, egymást gyilkolják a kajáért. A második helyszínen nem volt túl nagy élővilág, viszont több roncs is volt a fenéken, amit benőtt a "gaz", belakták a halak, szóval nagyon érdekes látvány volt. De az igazi a harmadik helyszín volt.
Rendesen bementünk, a víz elég sötétkék volt. Itt már nem lehetett csobbanni, hanem egyesével nagyon lassan, semmi hirtelen mozdulat, csak belecsúszni a vízbe a hajó hátulján. Egy kötél úszott a felszínen, azt kellett megmarkolnunk. Jó vicc, mintha az meg tudna menteni, ha netán valamelyik pindurka megéhezne... A trükk, hogy egy rozsdás ketrecben döglött halakat engednek le kb 3-4 méterrel a felszín alá, és a cápák odagyűlnek, te pedig felettük lebegve nézheted őket.
Aztán ha már mindenki kijött, akkor felhúzzák a ketrecet és elkezdődik az etetés. Nagyon durva!!!


Érdekes volt nézni, hogy a korábban békésen úszkáló cápák (16-ot számoltam meg, kb 2 méteresek lehettek) mennyire megváltoztak a vér szagára.

Natascha és én a kaland után remegő lábakkal mentünk vissza a hajóra. Némelyik cápa egy kicsit túl közel úszott hozzánk, és hát ugye az elején aláírtuk a nyilatkozatot, hogy ha bármi történik... de hála Istennek, nem történt semmi! Szép hetet nektek!