Március 18-án este elhajóztunk Freeportból, és másnap reggel csodás napra ébredtünk. A tenger sima volt, az ég kék, sehol egy felhő... A révkalauz 9 körül jött a hajóra, mindig érdekes végignézni, ahogy a kis hajó egyre közelebb jön, majd párszor összeütközik a mi hajónkkal, majd végül megjelenik a pilot (révkaller). Miközben mindkét hajó mozog, neki fel kell másznia a kötéllétrán az összes holmijával együtt. Nem kis teljesítmény, az biztos!

Én fent voltam a parancsnoki hídon, ezúttal nem dolgoztam, hanem filmeztem. A távolban láttunk hatalmas hullámokat átcsapni egy keskeny sziget hullámtörői felett, de még ekkor sem fogott gyanút senki sem. A pilot hallgatott, csak néha dönnyögött egy-egy "5 fok délre" vagy valami hasonló parancsot a kormányos srácnak. A képen látszik a világítótorony meg (ha rákattintotok a képre, akkor látszik jobban) a bal oldalon éppen jön be egy luxushajó. Ott jöttünk be mi is. Na, a

hullámok a torony feléig felcsaptak, de ez még maga nem lett volna baj.

Mi pont oldalról kaptuk a nagy hullámokat, amik rendesen megbillegtették a hajót (kb 19 fokban mindkét irányba!). Íme az eredmény! Azt mondták a többiek, hogy a földrengés hasonló ehhez, én nem tudom. Személy szerint én nagyon élveztem a 3 nagy kilengést, aztán eszembe jutott az irodám. Hoppá! Nem volt kibiztosítva semmi sem. :( A hatalmas fém írósztalom a szoba másik oldalán a falnak dőlve állt, a számítógép a falra kenődve, a monitort csak a zsinórja tartotta vissza attól, hogy a földre essen, így lazán csak lógott a levegőben. A bögrém persze eltört, a víz benne szétfolyt az iratokon... grrrrrrrr. A konyhában az edények fele eltört, mivel semmi nem volt kikötve, ugyanis sima útra készültünk fel. Na most megtanultuk a leckét! Szerencsére minden működik!!!
Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen