Még élek ám!

Sziasztok!

Először is utólag is Kellemes Húsvéti Ünnepeket szeretnék kívánni mindenkinek! Remélem, jól teltek az ünnepek, volt sok locsoló meg pirostojás.

Én idén a Bahamákon húsvétoztam egy csapat idegennel. :) Na nem panaszkodom, nagyon is jól érzem itt magam!

Tudom, tudom, rég nem írtam. Ennek számtalan oka volt. Egyrészt ha hajózunk, nincs internet. Másrészt Freeportban, az első bahamai kikötőben napokig nem sikerült beköttetni a telefonvonalakat, és mikor végre lett kapcsolat, mindenki letöltött meg hivatalos ügyekre használta a netet. Arról nem is beszélve, hogy Freeport elég unalmas volt, távol a várostól, nem sok látogató jött a hajóra, úgyhogy esténként irogatás helyett elmentem biciklizni. A testmozgás jól jött, a friss levegő meg segített kiszellőztetni a fejemet.

Említésre méltó eset csupán egy szerdai nap volt; a szabadnapom. Reggel Jan (egy amcsi nő) és én elmentünk a bícsre. :) Autó hiányában a helyi buszt használtuk, ami kiszuperált kisteherautókat jelent. Csak ki kell állni az út szélére, és előbb-utóbb megáll valami. Menetrend mind olyan, nem létezik, útvonalak meg járatok sincsenek, a sofőr megkérdezi, hova akarsz menni, majd bólint (mintha felmérné, hogy útba esik-e vagy sem), majd közli, hogy 1 dollár és már indul is, én meg épp hogy csak fel tudtam szállni... A szigetet néhány éve a hurrikán telibe találta, és rengetegen elköltöztek Grand-Bahamáról a környező szigetekre. A szállodák mind a tengerpartra épültek, és magánosították a partot, viszont ha határozottan sétálsz, akkor bemehetsz gond nélkül. Na, mi besétáltunk a Hiltonba, majd ki a partra. Nem mondom, szép volt, bár valószínűleg zavart volna, ha mindezért fizetnem kellett volna.

Vettem 15 dollárért napozókrémet! 45-ös faktorút! :) De kivételesen jó lépés volt, ugyanis dél körül érkeztünk meg a partra, és úgy döntöttem, kifekszem napozni. Csodák csodájára NEM égtem le, pedig három órán át punnyadtam a napon, közben néztem gazdagékat. A főleg amcsi túristák a húsvéti szüneti vakációjukat töltötték itt, valószínűleg egy vagyont fizettek a hajóútért. Az egyik bolt előtt különösen sokan álltak, odamentem én is körülnézni. Hah! Kubai szivar bolt! (az USA-ban ez illegális, nálunk otthon meg drága) Itt viszont hosszú pultokon sorakoztak a jobbnál jobb szivarok, ráadásul tök olcsón! AMint látjátok, vettem párat, és a tengerparton a pálmafák alatt rágyújtottam. Mit is mondhatnék? Egy élmény volt!!!

A szivar-szünet után feltérképeztük a várost, gyakorlatilag a túristákra épül itt minden. A szomjúság ellen a legjobb ellenszer a kókusz-lé. Főleg, ha az eredeti "pohárban" szolgálják fel szívószállal. :)

Este még elmentünk a helyi színházba, igazi kiakpcsolódás volt a "megszokott" (haha) ütemből kissé kizökkenni, és 2 órán keresztül sírni a nevetéstől. Ami viszont meglepett, az az, hogy a kultúra úgy tűnik még mindig a fehérek kiváltsága. A színházban csak fehérek voltak, holott a sziget lakossága 95 százalékban fekete...