St. Kitts igazán nem nagy sziget, így a mindenki-ismer mindenkit elmélet még inkább igaz rájuk. Egyik délután néhány barátommal felvettük a szokásos világoskék Logos-os pólót és a túristák között szépen ellavíroztunk a város főutcáján a börtönig. DÉléelőtt még kint ültem a sziklákon, néztem a kishajót és a nagyhajót egymás mellett.
A lehetőség váratlanul jött, de örültünk neki.
Ez kivételesen egy férfi börtön volt, ahol azért tartanak 1-2 női eítéltet is. Értitek ezt? Sajnos képeket nem tudtam csinálni, pedig igazán érdemes lett volna! Ez volt az első olyan börtön ebben a régióban, ahova nem szeretnél bekerülni. A többivel ellentétben itt tényleg a földön aludtak a rabok, koszos volt, az őrök nem egyszer fejbevágták a hangoskodókat. Itt nem dívik a "Kedves Bűnöző úr, megkérném, hogy maradjon csendben" - stílus, ami otthon jellemző.
De hogy azért képeket is lássatok, íme néhány életkép, amit a börtönbe menet csináltam. Az emberek kint ülnek az utcákon, nincs túl nagy kosz, bár a szennyvíz a járdaszegély mellett folyik, szóval szagok azért vannak.Vasárnap egy helyi gyülekezetbe látogattunk el, szerenécsre nem egy helyi lelkész prédikált, hanem egy barátunk a hajóról, így élvezhető volt. Ahelyiek 3 órán át üvölteenek a mikrofonba és a hangfalak mindig az első sorra vannak irányítva - ahol a vendégek (értsd: ÉN) ülnek. :(
Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen