Egy átlagos napom

Csak azért, mert többen kérdeztétek, megpróbálom leírni, hogyan is telik egy átlagos nap. Mondjuk a tegnapi...

Reggel 7- kor ébresztő, még szerencse, hogy a zuhanyból jó meleg víz jön (komolyan, 60 fokosra felnyomták, hogy a csövekből a bacikat kiirtsák), ami segít felébredni. Reggeli 7.30-tól, ahol az első pohár kévé után már hajlandó vagyok beszélgetni emberekkel is. 8 és 8.30 között reggeli tanítás van a nagyelőadóban. Ma persze a nagyfőnök volt itt a központból, ami azt jelenti, hogy 9 előtt nem sokkal fejezte be. Ez csupán csak azért volt probléma, mert az auditot (belső ellenőrzés) végző pasi 9-re már egy megbeszélést rántott össze. Valami fura oknál fogva engem pécézett ki, hogy menjek vele egész nap, és jegyzeteljek neki. (na jó, nem fura indok, elvégre én vagyok a TA - technical administrator. Számoljátok? Ez már a harmadik "címem" és még nincs vége a napnak!)

Szerencsére John megbeszélése a kapitánnyal elhúzódott, úgyhogy Martin és én vadul nekiestünk a szakirodalomnak és próbáltunk feltúrni előírásokat, szabályzatokat, amiket végülis ismernünk kellene. Neked az egész délelőttöm azzal telt, hogy különböző formanyomtatványokkal üldöztem embereket, hogy írják alá - néhányukat vissza kellett dátumozni, hogy az ellenőrzéskor fel tudjuk mutatni őket. Mentségemre legyen mondva, nem az én hibámból adódik a hiányosság, csupáncsak senki sem tudta, hogy mire van szükségünk. Lényeg, hogy a nap végére mindenkitől begyűjtöttem mindent! Azért mókás pillanatok itt is adódtak: a legegyszerűbb módja, hogy összegyűjtsünk mindenkit, ha a hangosbemondót használjuk. De annak ugye az a hátulütője, hogy mindenki hallja - John is, akinek ugye nem kéne tudnia, hogy utólag próbálok aláírásokat gyűjteni. Tehát sikerült valami semleges ürüggyel összegyűjtenem mindenkit az étkezőbe, ahol aztán mindenki bambán nézett rám. Még én sem voltam nagyon képben, mit kell mondanom, de szerencsére hamar letudtuk a dolgot, a többiek is megértőek voltak.

Persze túl egyszerű lett volna, ha csak az audit van ma. Ebédre pont befutott a kedvenc főnököm a központból. Ken a nyakamba borult, és aaaaaaaaaaanyira örült, hogy a fedélzeten vagyok, ugyanis nem volt ötlete, hogy ki csinálja a médiakapcsolatokat. :) Szóval gyorsan beiktattunk egy munkaebédet, többre ugyanis nem volt időnk. Tehát még nem volt 12 és én máris megnyertem egy negyedik pozíciót is...

1 és 3 között Martin és én nagyjából összeszedtünk mindent és kissé megszeppenve vártuk John kérdéseit. Hála Istennek (de komolyan!) minden jól ment, nem kerültünk kínos helyzetbe, és 4-kor már szabadultunk is! Vagyis mindketten futottunk az ellenkező irányba, neki továbbimegbeszélései voltak, nekem meg össze kellett szednem egy halom anyagot, amit Ken még ma este visszavitt a központba.

Vacsorára végre egy kicsit lassítottunk, bár még evés közben is papírhalmok között találtuk magunkat. 6 után nemsokkal mindketten visszamentünk az irodába folytatni az engedélyekkel, mikor jött egy telefon, hogy még páran a másik hajóról szeretnének csatlakozni. Ez magában jó hír lenne, de nekünk, 2 nappal indulás előtt inkább rémálom, mint lehetőség. Persze már minden listát lezártunk, leadtuk a hivatalos szerveknek, és most kezdhettük előről. 8 körül ismét kaptunk egy telefont, hogy mégsem jöhetnek - még jó, hogy nem dobtuk ki a régi listákat. Mindketten úgy éreztük, mára elég a kihívásokból, ezért bezártuk az iroda ajtaját! Ő aludni ment, én meg takarítani - ugyanis ma én vagyok a soros, ami a folyosót illeti. Szép kis nap...

Na megyek porszívózni...