Munka-barátok-munka-móka

Sziasztok!

Az elmúlt pár nap munkával telt, unalmas irodai munka, amiről igazán nem érdemes sem írni, sem képet küldeni. Egyszer-egyszer baráti arcok bukkannak fel az irodámban (haha, enyém a legnagyobb iroda a hajón - ha már egyszer én vagyok a general office manager), és olyankor lesből lefotóznak. Ez is egy ilyen kép...

Hollandiában az a jó, hogy sok barátom él itt. :) Legalábbis olyanok, akiket még a Doulos-ról ismerek. És a legjobb az egészben, hogy fogták magukat, felszálltak a vonatra, és 3 órát utaztak azért, hogy együtt kávézhassunk. Jó volt újra látni őket, felidézni a "régi szép időket". Az első órában természetesen képbe kellett kerülnünk a többiek életével, mi történt, mióta nem találkoztunk. Aztán elhangzik az "emlékszel, mikor..." kezdetű mondat, és onnantól nincs megállás. Régi emlékek, mókás helyzetek, közös ismerősök eljegyzései és szakításai...stb. Jó volt újra felidézni helyzeteket, amelyekben Isten tanított, formált minket és újra rádöbbentünk, hogy a hajón tanult leckék egy részét rendesen megtanultuk, másokat könnyedén elhagytunk... De a találkozó felidézte bennünk mindazt, ami hozzájárult ahhoz, hogy azok legyünk, akik ma vagyunk. Naja, hosszú még az út!

Este egy másik kedves holland barátom, svájci menyasszonya és még néhány rokon lepett meg egy villámvizittel. Ugyan felteszem a képet, bár ha jobban belegondolok, nektek ezek semmit sem jelentenek, mert nem ismeritek őket, ők viszont nem beszélnek magyarul, szóval nekik sem jelent semmit a dolog. Sebaj! :)

Néha azért mi is kiengedjük a gőzt valahogy. Most például egy hatalmas rakás ágyneműt és ruhát adományoztak nekünk, és a halom szinte kínálta magát, hogy szupermant játszunk és ráugorjunk. Tegnap este pedig a lányok egy spéci masinával felmosták a szőnyeget, és csak a szines törülközőkön járhattunk. Akkor jutott eszembe, hogy a terem hasonlít egy óriási Twister-táblához. Tehát Andrea (svájvi lány piros pólóban) és én elkezdtünk egymásnak dirigálni "zöldre a bal láb, pirosra a jobb kéz", mikor az igazgató (sárga kabát), a személyzetis és a kapitány (szürke pulcsi) megjelent. Gyors terepfelmérés után felismerték a lehetőséget, és a következő lépésnél már ők is bőszen nyújtóztak. :)

Ma megérkezett egy marcona bácsi, akinek az a dolga, hogy mindent leellenőrizzen. Egy auditot fog csinálni a következő 3 napban, és minő meglepetés, velem fogja kezdeni. Naná, ugyanis én vagyok, aki tudja (????, tudnia kéne) melyik papírok, engedélyek, szabványok hol vannak. Érdekes pár napnak nézünk elébe, annyi bizonyos.

Kellemes hetet mindenkinek!