Legutóbb azt mondtam, hogy remélem, a fotós nem az én képemet használja a cikkhez, hanem a kapitányét. Nos, így is lett. :) Legalábbis a szombati számhoz. A hétfői szám CÍMOLDALÁT itt láthatjátok:Na nem akarok felvágni, de mégis csak az én képem dominálja a címlapot, nem? ;) A kép alatti szöveg szerint "Én éppen mindent megteszek, hogy a legjobb Titanikos formámat hozzam". Vicces volt, mert pár helyi elhozta nekem ajéndékba a lapot, szóval most el vagyok látva velük. Igazság szerint ez jó PR, mert végre nem egy unalmas képet tettek be a hajóról, és a kép felkelti az emberek érdeklődését. Az online cikket elküldtem a főnökömnek Németországba, aki jót nevetett és megdícsért.
Tudom, tudom, pár napja nem jelentkeztem, de meglehetősen elfoglalt voltam. Ezúttal nem kifejezetten munkával...
Péntek délután fent voltam a
könyvesboltban, beszélgetni kezdtem egy nővel, akinek egy tánccal kapcsolatos könyv volt a kezében. Csevegni kezdtünk a táncról, kiderült, hogy tánctanár, és másnap reggel próbálnak. Nagyon fellelkesült (én is), mikor megkérdeztem, elmehetnék-e. Szóval szombat reggel sportos szerelésben vártam, hogy együtt ugrálhassak fekete lányokkal hip-hop dicsőítő zenére. Nem csalódtam! Ezeknek a lányoknak, asszonyoknak a vérében van a zene, a mozgás, a ritmus. Egyedüli fehérként kissé talán kilógtam a sorból, de a táncban pont az a jó, hogy áthidal mindefajta akadályt, kor, nem, bőrszín tekintetében. Nagyszerű élmény volt, szívesen elmennék újra...
Sajnos a hajós szolgálat egyik állandó velejárója a búcsúzkodás. Az első tisztnek vissza kellett mennie Angliába, de még egy búcsú csínyre volt ideje. Órákig nevettünk, hogy Bill, a másodtiszt tűvé teszi a hajót eltűnt biciklije után. Csupán egy helyen nem kereste: a hajó oldalához kötve. :)
Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen