Harmadik műszak?

Üdv Mindenkinek!

Tegnap a net betegeskedett, én meg amúgy is hulla voltam, ezért ma pótolom a tegnapi beszámolómat.

Szóval a projekt neve továbbra is bárhol, bármikor, bármit... takarítani. Reggeli után összegyűlünk a nagyelőadóban, lassan kezdem megtanulni a neveket. Persze új arcok mindig vannak, de legalább már nem úgy utalunk egymásra, hogy "hé, te ott a piros pólóban". A csapatunk kezd összeállni, a kapitány a Faröer-szigetekről megérkezett.

A napi program falkaparás. :) De most komolyan, wirebrush segítségével (nem tudom, mi ez magyarul és nincs itt senki, akit megkérdezhetnék. Valami fémszálas kefe vagy mi) addig sikálni a falat, amíg a festék le nem jön. A legegyszerűbb az lenne, ha lefestenénk az egészet, de arra nincs idő. Nagy bátran pólóban álltunk neki a munkának, és perceken belül folyt rólunk a víz, annak ellenére, hogy a hűtőkamrában voltunk. Szerencsére a társaság jó, és a beszélgetés nem akadálya a sikálásnak. Legalábbis egyes kultúráknál... pl a dél-amerikaiak egyszerre csak egy dologra tudnak koncentrálni (beszéd!), míg a németeknek megy a beszéd + munka egyszerre. :)

Négykézlábon kúsztam a csövek között egész reggel, hogy a hónapok óta döglött csótányok maradványait kitakarítsam. Élmény volt! Belegondoltam, mikor kerüt az arcom utoljára ennyire közel a földhöz. Hááát, régen. De miközben kommandóztam odalent (több értelemben is), eszembe jutott, hogy igenis jót tesz, ha időről-időre leszállunk a magas lóról (értsd a kényelmes irodai székünkből) és visszamegyünk az alapokhoz. Isten így tud alázatra nevelni minket...

Ebéd után a száraz raktárra került a sor, nem mondom, gusztustalanul nézett ki. Nem csoda, hogy a Köjálos néni kibukott... Éppen belemelegedtem volna a munkába (haha), mikor átszerveztek a másik csoportba: a D szint 5-ös blokkjában kellett a WC-ket rendbeszedni. Nosza, munkára fel! Egy Faröer-szigeteki lánnyal nagy lelkesen felugrottunk és mindketten elindultunk a szélrózsa mindhárom irányában. Aztán visszaballagtunk külön-külön a főnökhöz, hogy hol is az a D5-ös blokk... :) Hiába, még mindig nem sikerüt egy körbevezetést kieszközölnöm, vagyis továbbra is rejtély számomra, mi hol van.

Vacsi előtt szerencsére még volt időm lezuhanyozni, akkor esett le, hogy miért néztek rám mókásan az ebédlőben. A homlokomon volt néhány fekete csík; olaj a csövekről. Egy holland nő meg is jegyezte, hogy jól áll nekem a szempillaspirál, csak kissé elmértem a szemöldököm helyét! Mások szerint úgy néztem ki, mint a katonák bevetés előtt a harcidíszekkel. No comment!

Este volt a szokásos imaéjszaka, amit kivételesen nem hagyhattam ki, hiszen nekem is jelenésem volt a dobogón. A Logos2 teljes (haha, na jó, szóval aki már biztos és jelen is volt) legénységét felsorakoztatták, hogy mutatkozzunk be és mondjuk el, hol fogunk dolgozni. Na már most ez könnyű, ha mondjuk te vagy a kapitány. De mi van velem??? Még mindig X, hogy hol leszek, gyanítom, a konyhában... habár... Szóval miközben mi ott álltunk kint, ki feszített, ki lapított, a tömeg tapsolt, az igazgató meg elismerően nyilatkozott a bátorságunkról. Na jó, ezen a ponton elkezdtem aggódni! Mit tudnak ezek, amit én nem??? Mire is vállalkoztam pontosan??? :)