"Bocsika, elfelejtettem szólni, ma van a szabadnap!" - volt Ebbo (ő lesz az igazgatónk erre a hat hónapra. Holland a lelkem, mi más is lehetne?) válasza arra a kérdésemre, hogy miért mi vagyunk az egyetlen emberek hajnali 7-kor a másik hajó éttermében.
Tehát úgy tűnik, hogy szombaton reggelizni 10-ig lehet... Sebaj! Legalább tudunk kicsit csapatépülni - csak így szép magyarosan. Egy nagy asztalnál ültünk:
- Arni, a kapitány (60+ Faröer-szigetek)
- Dr David Lewis (kanadai doki 60+) és a felesége Sue
- Martin (38, német, ő a purser, magyarul passz, ő foglalkozik az útlevelekkel, vízumokkal, hajózási engedélyekkel)
- Ebbo (60+ holland igazgató) és Vera, a felesége
- Julian (21, német IT srác)
- Harald (50, holland főhajógépész, akit a Doulosról ismerek)
- egy kóreai srác, valami Dyeung-Hueu akinek a nevét nem tudom megjegyezni, a korát meg nem tudom belőni, ő lesz az első tiszt
- William bácsi (60+, holland-kanadai pék)
- ÉS ÉN :)
Jót beszélgettünk, húztuk egymást, azt hiszem, jó kis csapat leszünk. Reggeli után a doki és neje meghívtak magukhoz egy kávéra, ha már úgysincs semmi dolgom. Nem kellett messzire mennem, hiszen szomszédok vagyunk. A másik szomszédom meg William bácsi, mellette Martin lakik és ezzel el is mondtam mindenkit, aki a B2 részlegben lakik. Van még a folyosó egyik végén 2 zuhanyzó, a másik végén 2 WC és ezzel kész is a blokkunk. :)
Szóval mivel még javában folynak a munkák mindenfelé, lehetetlenségnek bizonyultak ilyen alapvető dolgok begyűjtése, mint bögre, kanál, cukor. Szerencsére Sue vett kávét és egy forralós kancsót tegnap a boltban. Tehát szomszédoltam. Ők is egy darabig voltak a Douloson, pont akkor, mikor én csatlakoztam 3 éve Bejrútban. Közösen felelevenítettük az én első hetemet azon a hajón, no és persze a robbantást is a hajótól 300 méterre... :) Akkor kissé megijedtem, hogy vajon a következő 2 évem is ilyen rázós lesz-e, ma már csak legyintünk az eset kapcsán, és mosolyogva továbblépünk a dolgon.
Tehát kávézás. Ilyenkor jön rá az ember, hogy otthon mennyi mindene van, mennyi kütyüt halmozunk fel, és hogy igazából mennyi minden felesleges! Dr Lewis fogta a fogkeféjét és azzal kavarta a kávét, Sue csak lötykölte a bögrét, én pedig a svájci bicskámmal kevertem meg az italt. :)
Ebédre kimegyünk valahova, ha már itt vagyunk, úgy gondolom, nem árt kicsit körülnézni.
Jó hétvégét mindenkinek!
Samstag, 19. Januar 2008
Abonnieren
Kommentare zum Post (Atom)

Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen