Az istentisztelet a hajón sosem kiszámítható. Egy biztos, 10-kor kezdődik dicsőítéssel. Ma egy helyi német lelkész prédikált arról, hogy helyesen rendezzük-e be az életünket. Ezt demonstrálandó, elővett egy kancsót és telerakta pingpong labdákkal. Aztán kis kavicsokat szórt bele, míg a kancsó meg nem telt, végül a maradék réseket homokkal töltötte ki. Aztán elővett még egy kancsót, először beleöntötte a homokot, majd a kavicsokat, végül 3-4 pingpong l abdát, a többi ugyanis már nem fért bele, hanem elgurult a földön. És akkor megnevezte a dolgokat; ha Isten az első az életünkben (pingpong), a hobbik, munkák, barátok (kavics) és az összes egyéb (homok) pedig utánuk kerül a kancsóba (életünk), akkor minden a helyére kerül és összeáll. Ha viszont az egyebek kitöltik időnk nagy részét, akkor az igazán fontos dolgokra már nem marad elég időnk! Jó prédikáció volt és elgondolkoztató... Nektek mi a kavics és a homok? Na és a pingpong labda?
Ebédre fülest kaptam, hogy ne egyek sokat, mert Kylie (34 éves volt Doulos-os főnököm Ausztráliából) meghívást kapott egy helyi családtól, hogy töltse velük a délutánt és szeretné, ha elmennék vele. Jó német szokás szerint pedig ha vasárnap délután, akkor Kuchen (sütik, torták). Az anyuka korábban sokáig Angliában élt, az apuka pedig utakat tervezett Kiel környékén. Az anya csak angolul beszélt a két lányukhoz (4 és 8), akik olyan anyanyelvi szinten és kiejtéssel beszéltek angolul, ahogy én ha megfeszülök, se fogok soha. Nem voltam ám nagyon féltékeny rájuk... :)
A baráti beszélgetést időközönként egy-egy süti szakította meg, majd előkerültek a Jane Austin DVD-k. Legnagyobb döbbenetemre az apa is nagy rajongó volt, jobban tudta a szöveget, mint bármelyik nő a szobában. A film végén mondta, hogy április környékén már jobb idő lesz, akkor mi is süthetünk húst a kertben. Az első reakcióm persze az volt, ami korábban is, ha hasonló helyzetbe kerültünk Doulos-os kalandaim során: "hja kérem, hol leszünk mi már akkor...". Én ugyan remélhetőleg szerdán behajózom, de a Logos Hope továbbra is itt fog parkolni Kiel egyik kikötőjében, vagyis legalább Kylie-nak esélye lesz újra találkozni a családdal. És akkor esett le, hogy milyen különleges helyzetben vannak a másik hajón lévő barátaim. Nem csak egy gyors megjöttünk - hello, szép a lakásod - majd írok, de most good bye kapcsolat kialakítására van lehetőség, hanem igazi barátságot kötni a helyiekkel.Vacsorára sütöttek nekünk sósperecet, azt a fajtát, amiből igazán jót csak itt, Németországban lehet enni. Mit mondhatnék? Szuperfincsa volt! Arról nem is beszélve, hogy gyertyafényes vacsora volt, miközben a TV-ben a BBC féle 6 órás Értelem és Érzelem ment. Kylie-val megállapítottuk, hogy ezek a filmek igazán nem segítenek, mert azokban mindig olyan férfiakról van szó, akik lovagiasak, általában jómódúak és nem utolsó sorban roppant jól néznek ki. Mindkettőnk fejében ugyanaz járt: hol vannak ezek a pasik ma? Mindketten hajózunk a világ körül, rengeteg országban, kultúrában megfordultunk már, de még nem leltük meg eme kihalóban lévő faj néhány még meglévő példányát... Na, ezért hajózom én továbbra is. :)
Kellemes hetet Mindenkinek!
Ja, majd elfelejtettem: a KÖJÁL néni holnap jön, gondoljatok ránk!!!! Meg rá is, hogy jó kedvében legyen...
És hogy ti se maradjatok gondolkodnivaló nélkül, a pakolás közben találtam egy nagyon érdekes valamit. Itt a képe, lehet tippelni, hogy mi ez és mire használható. Fémből van, a kis pöckök is, nem rugalmas rajta semmi, hanem egy merev váz az egész. Aki elsőként rájön, az kap tőlem egy személyes emilt. Na? :)
Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen